Egy díjtárgy, amely nem csupán az elismerést jelképezi, hanem mindazt a fényt is, amelyet
az alkotó a munkájával a világunkba hoz.
Vannak tervezési feladatok, amelyeknél a koncepció hosszú keresgélés eredménye. És vannak
olyanok, amikor egyetlen vizuális benyomás elegendő ahhoz, hogy megszülessen az első,
meghatározó gondolat.
Számomra az EDIDA 2026 díjtárgyának tervezése az utóbbiak közé tartozott!
Amikor először megláttam az ELLE Decoration International Design Awards idei arculatát,
annak különleges színvilágát, a fények játékát és a finoman egymásba olvadó árnyalatokat,
szinte azonnal a labradorit jutott eszembe.
Az a természetes kő, amely első pillantásra sötétnek, szinte visszafogottnak tűnik, majd
egyetlen fénysugár hatására egészen különleges világot tár fel. Kék, zöld, aranyló és olykor
ibolyás színek kelnek életre a mélyében, mintha a természet egy apró darabot őrzött volna meg
a sarki fényből.
Ekkor már tudtam, hogy a díjtárgy történetét maga az anyag fogja elmesélni.
A labradorit – több mint különleges természetes kő
Belsőépítészként mindig is hittem abban, hogy az anyagválasztás jóval többről szól, mint az
esztétikumról. Minden természetes anyagnak van karaktere, története és egy olyan megismételhetetlen sajátossága, amely képes érzelmeket közvetíteni. A labradorit különleges optikai jelensége, a labradoreszcencia éppen ezt a gondolatot erősíti. A kő belső szerkezetében megtörő és interferáló fény hatására olyan színjáték jelenik meg, amely a szemlélő mozgásával folyamatosan változik. Nincs két teljesen egyforma felület. Nincs két azonos fényvillanás. Számomra éppen ebben rejlik a párhuzam az alkotói munkával. Hiszen egy igazán jó design sem feltétlenül azonnal tárja fel minden értékét. Sokszor időt, figyelmet és egy másik nézőpontot kíván ahhoz, hogy megértsük a mögötte húzódó gondolatot.
A valódi érték olykor csak akkor válik láthatóvá, ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat.
A labradoritot a kristályok szimbolikus világában gyakran mesterkristályként emlegetik. A belső erő, az inspiráció, az átalakulás és az önmagunkban rejlő fény felfedezésének jelképeként tekintenek rá. Egy régi inuit legenda szerint az északi fény egykor a sziklák fogságában élt, mígnem egy vándor kiszabadította a fények egy részét az égboltra. Ami a kőben maradt, az a labradorit különleges ragyogásában él tovább. Számomra ez gyönyörű párhuzam a tervezői hivatással: az alkotó is valami olyasmit hoz felszínre, ami korábban csak lehetőségként létezett. Formát ad a láthatatlannak, és megmutatja azt a fényt, amelyet mások talán még nem vettek észre.
Amikor a különleges anyag egyszerű formát kíván
A tervezés során egyetlen alapelvhez következetesen ragaszkodtam: az anyag szépségét semmi
nem írhatja felül. A labradorit önmagában is rendkívül karakteres, gazdag rajzolatú, vizuálisan izgalmas természetes kő. Egy ilyen anyag mellé nem szerettem volna összetett, öncélú formavilágot
társítani.
Éppen ellenkezőleg!
A célom az volt, hogy a forma visszalépjen, és teljes egészében átadja a főszerepet az anyagnak. Így született meg a díjtárgy letisztult, téglalap alapú hasábformája, 6 × 8 × 28 centiméteres méretben.
A szigorú geometria és a természet szabálytalan, organikus rajzolata között létrejövő kontraszt adja a tárgy karakterét. A határozott élek keretet teremtenek a kő belső világának, miközben a függőleges arányok eleganciát és ünnepélyességet kölcsönöznek neki. Ez a fajta tervezői visszafogottság számomra tudatos döntés.
Mert a luxus nem feltétlenül a részletek sokaságában rejlik. Sokkal inkább abban, hogy felismerjük, mikor kell hagynunk érvényesülni az anyagot.
Egyetlen kő, két különböző karakter
A díjtárgyak megvalósításában a Multistone szakmai tudása és precíz kőmegmunkálása kapott meghatározó szerepet. A letisztult forma ellenére fontosnak tartottuk, hogy a tárgy a természetes kő megmunkálásának sokszínűségét is bemutassa. Ezért két eltérő felületkezelést alkalmaztunk: fényesre polírozott és bőrözött felületeket.
A polírozott felület felerősíti a labradorit optikai játékát. A fény szinte életre kel a kő mélyén, kiemelve annak kékes, zöldes és aranyló csillanásait. Elegáns, ékszerszerű megjelenést eredményez. Ezzel szemben a bőrözött felület finoman strukturált, visszafogottabb karaktert ad az anyagnak. Másképp fogadja és veri vissza a fényt, hangsúlyosabbá téve a kő természetes, tapintható minőségét.
Ugyanaz az alapanyag, mégis két eltérő vizuális és érzékszervi élmény.
Belsőépítészként különösen fontosnak tartom ezt megmutatni, hiszen a felületmegmunkálás legalább akkora hatással lehet egy anyag megjelenésére, mint annak színe vagy mintázata.
A Multistone kivitelezésében mindez nem pusztán technikai részletként jelenik meg, hanem a díjtárgy tervezői koncepciójának szerves részeként.
Egy tárgy, amely tovább viszi az alkotás fényét
Az EDIDA számomra nem csupán egy díjátadó. Az alkotói gondolkodás, a kreativitás, az egyediség és a következetes szakmai munka ünnepe. Éppen ezért olyan tárgyat szerettem volna tervezni, amely túlmutat az elismerés pillanatán. Amelynek van súlya. Nemcsak fizikai értelemben, hanem jelentésében is.
Egy tárgyat, amely évekkel később is emlékezteti tulajdonosát arra, hogy az alkotásnak értéke van. Hogy érdemes új utakat keresni, másképp gondolkodni, és akkor is hinni a saját elképzeléseinkben, amikor azok még csak bennünk léteznek. Ahogyan a labradorit sem mutatja meg minden fényét azonnal, úgy az alkotói munka valódi értéke is sokszor idővel bontakozik ki.
Bízom benne, hogy ezek a díjtárgyak nemcsak egy kiemelkedő szakmai teljesítmény emlékei lesznek, hanem inspirációként is szolgálnak majd. Hogy minden alkalommal, amikor megcsillan rajtuk a fény, emlékeztetik tulajdonosukat a bennük rejlő alkotóerőre.
Szívből gratulálok az EDIDA 2026 valamennyi díjazottjának!
Kívánom, hogy soha ne veszítsék el azt a különleges fényt, amely egyedivé teszi a munkájukat. Illetve, hogy ez a díjtárgy még sokáig emlékeztesse őket arra, mennyi mindent képesek megvilágítani a saját alkotásaikkal.
„Mert a legszebb fény az, amelyet mi magunk adunk tovább.”
Polyovka-Fazekas Orsolya
IKON Belsőépítészeti Stúdió